A sütisütést két okból is nagyon szeretem!
Egyrészt, amíg a konyhában “alkotok”, teljesen ki tudok kapcsolni, másrészt, mikor ezeket a finomságokat majszolgatom, egy percig sem kínoz az esetleges édességevés miatti bűntudat. ( Megjegyz.: természetesen sós ételeket is szívesen sütök vagy főzök, de ezek fogyasztása közben semmi esetre sem tud kínozni az édességevős bűntudat.. )
Szeretek új recepteket és praktikákat kipróbálni, de általában a gyorsan elkészíthető, nem regény hosszúságú összetevőkből álló, egyszerű ételeket választom. A sütés-főzés nálam leginkább “érzésre” meg “úgy ránézésből” történik, na nem azért, mert olyan profi vagyok, hanem mert meggyőződésen, hogy így kisebb az esélye annak, hogy elrontom, mintha fix mennyiségeket és utasításokat követnék. Előbbiek okán többször kerültem már igen nehéz helyzetbe, mikor rákérdeztetek instagramon vagy facebookon egy-egy receptre, ezzel pedig elérkeztünk a magyarázathoz, hogy miért is vagyunk most itt. 
Egy ideje motoszkált már a fejemben a gondolat, hogy nem lenne rossz újra elindítani a blogot ( Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy miért használom az “újra” kifejezést! 😀 ), de most végre – sok-sok segítségnek és egy kicsi noszogatásnak köszönhetően – sikerült is!
Terveim szerint a Gourmi blog egy kicsit rendezettebb és szebb kiadása lesz a 2,5-3 évvel ezelőtti elődjének. Amit biztosan tudok, hogy a csütörtök lesz a receptek napja, tehát akit érdekel ez a témakör, bátran látogasson el rendszeresen az oldalra!
Ó igen, a név! Egy Gyurma ( becenevén Gyurmi ) nevű kis ráncossal élünk együtt, a receptes posztok mellett néha vele is találkozhattok majd a blogon. Így már tényleg teljes a magyarázat a gourmet-gyurmi kombinációra.